Nem tréfadolog: Gyermekirodalmi Fesztivál

Pöszke tolla

És igen! Pöszke meglepett. Nem is kicsit – pedig előre beígérte, na de a tálalás valóban váratlan volt. S igazából kicsit az is, hogy ennyire komolyan gondolta: eljött Grácból a Gyermekirodalmi Fesztiválra, és hozta a dedikáló tollat, minek kapcsán tréfálkoztunk itt a blogon. De nem is ám akárhogyan: saját készítésű díszdobozban! (ld a képeket).
Igazán nagyon köszönöm!
Az én meglepettetésemen túl pedig azt gondolom, hogy Pöszke a toll mellett egy fontos üzenetet is bedobozolt: akik a gyerekkönyvek ügyét komolyan veszik, azok nem tréfálnak!
S ha valami, akkor szerintem éppen ez a VI. GYIF üzenete:
a gyerekirodalom ügye nem tréfadolog.
Szemlátomást ezt egyre többen gondolják így – s ennek következtében egyre többen látják is ezt.
És egyelőre ennyiben is maradnék, mert amúgy annyi sok mindent írnék a Gyermekirodalmi Fesztiválról, hogy már két hete vagyok adós vele. Mondhatni összefoglalhatatlan.
Mert egyrészt nem szeretnék kihagyni semmit – és senkit, s az egyszerűen nem megy. Másrészt abból (is) következik, hogy a GYIF valójában nem ért véget. Sőt inkább elkezdődött vele valami, s ez az ami miatt végképp nincs meg a késztetésem egy „lezáró összefoglalót” megírni.
Ami valami elindult, arról csak annyit, hogy sok-sok terv és ötlet volna felsorolható, melyeket kár volna most vaktában pufogtatni. A lényeg, hogy „dolgozunk az ügyön” – s majd menet közben úgyis elő-előkerülnek a részletek.

Azt azért nem hagyhatom el, hogy rendkívüli élmény volt a számtalan találkozás, s az a néhány mondat, melyeket személyesen váltani lehetett, régi és vadonatúj ismerősökkel. Benne azzal az apró csalódással, hogy sajna nem mindenkivel sikerült összefutni, avagy lehuppanni 5 percre… ám egyúttal benne azzal a reménnyel is, hogy lesz alkalom bőségesen bepótolni ezeket!