A javarészt internetmentesen eltelt ünnepi időszak az oka, hogy csak most sültem szembe Seres Laci írásával (Horror gyerekcipőben: elszabadult a gyerekkönyvpiac) , és az az igazság, kifejezetten örülök neki!!!
Komoly elszánásom ugyanis, hogy közbeszéd tárgyává, tegyem, hogy ÜGY legyen a gyerekkönyv. Ahhoz pedig beszélni kell róla - méghozzá a médiában. És méghozzá sokat.
Szomorú, hogy az - úgy tűnik - nem megy másként, minthogy bele kell írni pártpolitikusok neveit is, de ha így lehet tágítani a kört, akikhez eljuthat, hogy mely orkoktól érdemes tartózkodni egy gigakönyváruházban, ám legyen.
Azt persze sajnálom, hogy a cikkben figyelmetlenül egy kalap alá sikerült venni minden ma publikáló gyerekszerzőt - ez némi vakságra vall - annak ellenére, hogy jó példaként mégiscsak sikerül kortárs gyerekszerzőket is megemlíteni a cikk vége felé - ez pedig figyelmetlenségre utal, azaz nem ártott volna a feljebb lévő (nem kicsit) sértő kijelentést megpuhítani.
DE!
Tán épp ez adja a lehetőséget arra, hogy vita kerekedhessék a témát illetően olyan fórumokon is, melyeken a gyerekkönyv jelen állás szerint üres fogalmi halmaz.
Hogy mire gondolok, idecitálom Csodaceruza Csilla egy bejegyzését .
Merthogy szégyenkezni valója épp annak van, aki képtelen felmérni a gyerekkönyvek fontosságát. Egyetlen mentsége a tudatlansága (amennyire az felmentést adhat bárminemű pökhendiségre). Ezen azonban lehet segíteni: el kell valahogy juttatni (azt mégse írhatom, hogy beleverni :) ) az ő fejébe is.
Kis bemelegítésként én már el is követtem 1-1 tyúklépést itt (Mesekönyvek márpedig vannak), meg itt (Támadnak a meseboltok ), hogy elindítsam a gyerekkönyv ügy közbeszédesítését, s már készülőben a következők.
Bízom benne, hogy találok ehhez partnereket, ahogy nagy reményeket fűzök ahhoz is, hogy Seres Laci ezen horrorcikkével segített gyorsítani ezt a folyamatot.
Az elsö cikket megtárgyaltuk a Face-bookon karácsonykor. Lehet, hogy még meg is találod.
VálaszTörlésHa javasolhatom, akkor az itt és itt helyett a cikk címét írd, úgy megnö az esélye annak, hogy rátalál valaki, aki a címben szereplö szóra keres rá. Ezt én is most tanultam.
Köszi, beírtam a cikk címeket, a Facebook-on viszont sajnos már nem tudok addig visszakeresni. De ha meg tudnád adni annak a linkjét, szívesen megnézném a kommenteket.
VálaszTörléssztem a cikkből az jön le, hogy minden sz..r csak a Bartoserika a király.
VálaszTörlésBár lehet, a szövegértésemmel van a baj.
Mindenesetre a pontosítás kedvéért, sztem Bartoserika sem annyira király.
Mint mondjuk a Thomas!
Ja, és amúgy Csiperke néni mindenfélét nyer még Thomasnál is királyabb.
VálaszTörlésSztem nem ért hozzá a fickó csak fikáz.
Pont mint én.
Annyi különbséggel, hogy én olvastam Csiperke bácsit és nénit.
Vagy 30-szor.
És nem béna.
Nem úgy, mint az annapetigergő.
Amit szintén olvastam vagy 30szor és ki nem állhatom...
Majd még jövök...
Szóval, Péter jó, ha beszélünk róla, csak tudjuk már, hogy mit beszélünk.
VálaszTörlésEnnyire nem lehet szubjektív a kritika.
Csak a vélemény.
Mert van olyan, hogy valami jó és ennek ellenére nem tetszik nekünk.
Ehhez jogunk van.
A Lámpalány például nem ez a kategória...
Sajnos...
De majd a Mesekalauzon megírom bővebben.
Az említett cikk az én olvasatomban tele volt közhelyekkel és idegesítő párhuzamokkal, Szutyejev nevében kikérem magamnak, és egyáltalán nem volt árnyalt, elemző... ezért is idegesített fel, mert bárki írhat ilyent, anélkül, hogy egy kicsit is utánajárna annak a témának, amiről ír éppen.
VálaszTörlésPéter! Mit jelent, hogy a gyerekkönyv legyen ügy? Minden gyerekkönyv? Csak a jó gyerekkönyv? Pontosítani kellene szerintem ezt az ügy dolgot...
Sziasztok! Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra. Kedves Péter (ismeretlenül is üdv), nem tudom, minek örülsz. Seres László magyar újságíró tökéletesen hozza a félművelt yuppie figuráját. Amit ebben a cikkben művel, az kb. olyan, mint amikor egy gasztrosznob végigmegy a teszkón, behány az oszlopok közé, hogy hogy' lehet ennyi gusztustalan, ehetetlen terméket árulni, bezzeg a remek natúrkajáknak csak egy kis kukszli van fönntartva... És eszébe sem jut, hogy ezzel az erővel elmehetne a piacra, például azért, hogy utána írhasson egy cikket a piacok kínálatáról, amivel jó szolgálatot tehetne a alternatív fogyasztási kultúra népszerűsítésének. Mert az a helyzet, hogy Serest inkább olvassa a nép, mint bármelyikünket. Lásd még: újságírói felelősség. Ja, és: Szutyejev for IBBY-president!! Szép napot!
VálaszTörlésZoli! - ahogy mondod!
VálaszTörlésCsilla - a cikk léte üdvözítő, a tartalmát illetően pedig és rá kell reagálni: a hirszerzőben, a népszabadságban, a HVG-ben, az élet és irodalomban, az origón az indexen, a magyar rádióban, a magyar tvben a duna tvben a TV2-, az RTL-n, a lánchíd rádióban, a magyar nemzetben, a klubrádióban a hírtvben... .
...Mert amíg magunk közt tudjuk ezt, addig másutt erről senkinek f...ja sincs. Ezért örülök, hogy Seres Laci felvetette a témát, még ha a cikk tartalmával helyenként én sem értek egyet (méghozzá nagyon nem), de itt az alkalom, hogy ennek ürügyén szó eshessék a gyerekkönyvekről. Én ma igyekszem felhívni őt ennek érdekében.
És hogy mi legyen "ÜGY": természetesen minden gyerekkönyv legyen ügy, és tisztázni melyek csak a könyvnek látszó tárgyak - melyeket még megemlíteni is bűn. (ha így érthető mire gondolok :) )
Lici - Szintén üdv!És maximális egyetértésem a bejegyzéseddel. De amíg senki - értsd SENKI nem foglalkozik a magyar médiában egy Aranyvackor2009 pályázattal, addig baj van. Azonban ha végre valaki észrevette ebben a közegben, hogy jelen van a horror a gyerekkönyvpiacon - némi spéttel - akkor terepet nyitott, ahol elmondhatjuk: 1. Szutyejev Rulez! , és 2.: hogy van világ a horroron túl, immár nem is akár milyen! Mert ezt én ugyan megírtam karácsony előtt egy héttel a Kultura.hu-n, meg egy szinglifórumon is - divany.hu - az kevés. Jönnie kell ezeknek mindenütt máshol is (ld fenn), ahová jelenleg jószerivel be sem engedik a témát. De Seres Laci cikkével most résnyire nyitva az ajtó...
Péter Kedves,
VálaszTörléscsak csatlakozni tudok az eddigi hozzászólókhoz - engem is felháborított a Seres-szöveg!
A lelkesedésedet üdvözlöm, de kissé szkeptikusabb vagyok, mert azon túl, hogy mindannyian tesszük a dolgunkat az "Üggyel" kapcsolatban, nem sok esélyt látok a változásra. Az meg nem hiszem, hogy jó, ha bármit, de beszéljenek a gyerekkönyvekről - olyan ez, mint a kabátlopás...
Csiperke néni tényleg fantasztikus! A bácsi is!
Kedves Andrea!
VálaszTörlésSzó nincs arról, hogy azt üdvözlöm, hogy bármit és bárhogyan. Csak annak a lehetőségét látom, hogy ú.n. nyílt színen van feldobva a magas labda... - s ott pedig most pattognia kéne!
Az a megoldás, ha egy gyerekkönyvkritikus vitacikket ír, méghozzá egyenesen a Hírszerzőre.
VálaszTörlésBINGO!
VálaszTörlésNa eljutottam végre én is odáig, hogy végigolvassam a hozzászólásaitokat. A cikket tegnap már átfutottam, de azon kívül, hogy van, nem találtam hozzászólásra érdemesnek (gyakorlatilag semmi újat nem mond, itt-ott – és amott – felületes, illetve néhány állítása, amellett, hogy erősen megkérdőjelezhető, még önmagával is ellentmondásba keveredik („A gyerekkönyvszerzők új generációi mindent elfelejtettek és semmit nem tanultak” versus: „Hasonló a helyzet …a Pozsonyi Pagony teljes kínálatával: igazából nem lehet mellényúlni.”) Amúgy meg egyetértek minden eddigi hozzászólóval (lásd még: Csiperke bácsi felveszi az összes ruháját - már a kötetcímet se lehet überelni:)
VálaszTörlésNa, látom már, én is szép tagmondatot bírtam leírni: azon kívül, hogy van, nem találtam hozzászólásra érdemesnek:))
VálaszTörlésÉs tényleg: rajtunk kívül tudja valaki, hogy Allan Ahlberg kicsoda és MIÉRT fantasztikus, amit csinál?!
VálaszTörlésPéternek igaza van, de látom lelki szemeim előtt, mondjuk Csillát, Andreát, Ottót, bárkit a reggeli műsorban győzködni a műsorvezetőt arról, hogy miért mondjuk Cneut és nem Annapetigergő, ők meg bámulnak, mint borjú...
Hol is kezdjük?
Mert lelkesedés van.
Meg szakértelem is.
Meg fórum is.
És egyre többen!
Szóval nem tragikus.
Csak, hát ez a kultúra és a befogadó általános állapotja itt kicsiny hazánkban.
Igyunk pálinkát és keseregjünk!
Vagy...
Várom az ötleteket!
Sztem Péteré nem rossz - általános támadás a kritika nevében!
Ja, és még egy: a magyar gyermekkönyvekről jobbára lelkes recenziók és nem lelkes, kiveséző, kritikus kritikák jelennek meg.
Kellene a gyermekirodalom-kririkának is fórum.
Na, ugye?
Próbáljátok meg elérni, hogy az országos napilapok közöljenek rendszeresen kritikát a jó gyerekkönyvekröl. Persze, itt a kérdés: Mi a jó gyerekkönyv, és ki dönti el, melyik könyvröl írjanak? Ugye, nem kell mondanom, mekkora hatalom van annak a kezében, aki ezt eldönti.
VálaszTörlésA Dagens Nyheter svéd liberális napilapnak 13 kritikusa van, akik szabadúszóként írnak kritikát. Aki pedig eldönti, hogy melyik könyvröl írjanak, és ki írjon, az Lotta Olsson. Valamennyi kritikus neve megtalálható a honlapon:
http://www.dn.se/dnbok/lotta-olsson-1.385866
Zoli, köszönöm a felvetést, s amit eddig tenni tudtam, hozzákezdtem: Beszéltem Seres Lacival.
VálaszTörlésNagyon örült mikor azt mondtam, egy nagyon fontos témát hozott elő - "ugye, erről beszélni kell". Ugyanakkor kerek fülekkel nézett, hogy bárkit megérintett amit írt. (...)
Annyiban maradtunk, várja, hogy megírjam a témát érintő publikációt, s ezt meg is teszem.
S egy picit a múltamról (ami egyre kevésbé köztudomású :) ): Egy évtizedet húztam le riporterként a Magyar Rádióban, annak nagy többségét a Kossuth Rádió krónikájában, mint újságíró - s a műsorvezetőségig vittem.
Ez alapján mondhatom, hogy egy-egy témát a felvetett probléma horderejének nagysága szerint sorol be a média, hogy az vezető hír, avagy nullás kategória, azaz nem kerül adásba.
A gyerekkönyv ügye jelenleg ez az utóbbiba tartozik (1-1 kötelező aktuális pillanatot leszámítva, amikor az éppen hogy említés szintjén megjelenhet).
Holott: Mo-n egy-egy évfolyamban 100 000 ember él. Azaz 0-15 éves korig 1,5 millió ember. Plusz a szüleik még legalább egy millió (mert ugye tesók is vannak, stb.) De plusz a nagyik, és akkor simán azt mondom Közvetlenül érintett 3 millió fő (a 10-ből).
A gyerekkönyv ágazat 30%-os növekedést produkált az utóbbi 1-2 évben - dacolva a gazdasági válsággal is.
A könyvpiac több mint 10%-a gyerekkönyv - milliárdos nagyságrendű forintok mozognak benne...
És akkor ott a rettegett PISA jelentés, az olvasási szövegértési problémákkal (szerencsére az már közbeszéd tárgya)....
Azaz valami ilyesmi módon, a társadalmi súlyosságát ecsetelve, a gazdasági erejét hangoztatva, befolyását - hatását domborítva lehet a hírekbe kerülni, de csak akkor, ha magoldási javaslat is szerepel a végén, vagy legalább valami felvetés....
Így Csillával is beszéltem, s vele abban maradtam, kiötlünk valami csírát ehhez, s a Gyerekirodalmi fesztiválra (ápr. vége) megpróbáljuk valamelyest kinevelgetni.
(bocsánat, közben oviba-suliba - munkahelyre indulás volt - s még egy gondolat bennmaradt)
VálaszTörlésAzaz egyrészt nyomni a vészcsengőt, másrészt rögvest bemutatni, hogy már most is van mire figyelni. Ezt nem sorolom, tudjátok, Csodaceruzától Penge c. műsorig.
Eloszlatni tévedéseket (pl. Szutyejev megítélése kapcsán, de van még ennél is vérfagyasztóbb 1.: diplomás (PEDAGÓGUS!) anyukával jártam úgy nemrég: kérdeztem, mi a kislányának kedvenc mondókája - mire ő: nincsen neki olyan, hiszen még csak bölcsis; 2 és 3.: orvos apuka - és egy másik esetben egyetemi oktató nagypapa dettó: "áááá, még nem kap könyvet, hiszen csak 4 (5) éves, és nem tud még olvasni.)
Elmondani, hogy ezeken túl igenis van kereslet a gyerekkultúrára (pl. az Egyszervolt.hu - ahol dolgozom, mint szerző, szerkesztő - havonta 300 000 egyedi látogatót tudhat magáénak).
És igen - mint Melissa írja -: a hiteles információkat széles körben elérhető helyeken közzétenni.
S az is igaz, hogy mindenképpen sok megbeszélni és tennivaló van e területen. Nagyon örülnék, ha sikerülne megmozdítani a dolgot, s már most is nagyon köszönöm az együtt gondolkodást!!
u.i.: Ottó, neked felmentést adunk fogalmazásból :D :D
Felmentést köszönöm! (Én tíz évet húztam le az írott sajtóban, úgyhogy ennyi év után jár is:)
VálaszTörlésÉs ha már megszólíttattam, két történettel csatlakozom a példáidhoz. Egyik a sajtó, másik a pedagógustársadalom felkészültségét mutatja, megestek, de őszintén reménykedem, hogy nem ez a jellemző. 1. A Visszafelé hull a hó c. verseskönyvem – a Csillagszedő Márió elődje, elvált szülőkről (is) szól - kapcsán felutaztam Gyuláról az MTV valamelyik stúdiójába egy gyerekműsor felvételére. Kisminkeltek, beültettek, a gyerekeknek megkapták a kérdéseket (!), az elsőt fel is tették: neked mikor váltak el a szüleid? Válasz: nekem nem váltak el a szüleim. És ezzel vége is lett a felvételnek. Mint kiderült, az összes többi kérdés erre volt felépítve, a műsor tematikája a válás - amelyről azért a könyv kapcsán talán tudtunk volna szót ejteni, ha nincs is személyes érintettségem (a közel négyórás visszaút alatt volt időm örülni, hogy milyen hiteles könyvet írtam:) 2. Vidéki fellépés, hatalmas kultúrház, a kisváros összes tanulója bezsúfolva (vagy 600 gyerek). Az Emese almája c. könyvemből olvasok, beszélgetünk a gyerekekkel, kérdezek, almát osztok, elég jól megy a dolog, érdeklődőek, ügyesek. A végén kérdések, köztük egy pedagógusé is, az arcán, miközben felteszi, jó szándék: – A tévéreklám miatt neveztem Emnesének a főszereplőmet?
Nekem is az a tapasztalatom, legalábbis a magyarországi ismeröseim körében, hogy a pedagógusoknak halvány fogalma sincs a mai gyerekirodalomról. Még azoknak sem, akiknek több kisgyereke van. Azt olvassák az iskolában, amit gyerekkorukban olvastak. Itt lenne nagyon nagy szerepe a gyerekkönyvtárosoknak és iskolai könyvtárosoknak.
VálaszTörlésGöteborgban a tanároknak, óvónöknek külön olvasójegye van a közkönyvtárban. A gyerekkönyvtárosok alkalmanként kb. 30 könyvet kiválogatnak a tanár vagy óvónö kérésére, amit aztán magukkal visznek az osztályba, ill. óvódai csoportba. Ezeket azután havonta cserélik.
Ehhez persze több példányban kell megvenni a könyveket. A könyvtárakban így december végén kocsikon állnak azok a gyerekkönyvek, amiket az iskolai osztályok és óvodai csoportok év végén visszahoztak. Ezek majd iskolakezdés után (nálunk még szünet van) újra kikerülnek a gyerekekhez.
A svéd könyvtárellátó különszámokat jelentet meg iskolai könyvtárak, iskolák részére, amiben az általuk legjobbnak tartott gyerekkönyveket gyüjtik össze. Értenek hozzá. Ezeket a könyveket azután könyvtárosok ajánlják szóban, elöadások keretében a környezetükben. Ezek a könyvtárosok minden kötetböl kapnak egy tiszteletpéldányt, amit ismertetnek.
Köszönöm!
VálaszTörlésS most nekilátok, teszem ami általam tehető.
Javaslatom, hogy vegyétek fel a kapcsolatot a Tanító c. és az Óvodai Nevelés c. módszertani lapok szerkesztőivel.
VálaszTörlésRégen ezek a lapok rendszeresen közöltek könyvkritikákat, recenziókat. Ez a rendszerváltás után a reklámok miatt szinte megszünt, pedig nagy szükség lenne rá. Nagyobb, mint annak idején, amikor pl. az Óvodai Nevelés éveken keresztül mutatta be a gyermekeknek író költőket, írókat.
Hoppá!
VálaszTörlésZsoldos Júlia vagyok, csak ez egy régi Google fiókom.
Jahh, épp kutattam ki lehet :) - s a felvetés jogos, sorra is fog kerülni.
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésAndreának már felvetettem, kellene egy olyan fórum, hely, ami például "hibabejelentő"-ként működne.
Mert szép, hogy lehet gyerekkönyvekre szavazni, meg a kiadók eladási listák alapján top 10, 20, 100-at csinálnak, de miután a delikvens megvette a könyvet a visszacsatolás senkit nem érdekel.
AnnaPetiről én is írtam néhány gondolatot, és az összes létező ismerősöm, aki olvasta, mind egyetértett. Nekik nem lehet valahol hangot adni?
Az emberek érdektelenségéről meg annyit, hogy kihoznám nonprofit módon, merő szeretetből a Csodaceruzát annak, akit érdekel. Még mindig fáj a fejem az ütéstől, amit kaptam.
De még van rajta hely!
Alakulgat a napocska.hu új arculata és szerkezete. Remélem az új könyves rovatban meg lehet majd indítani egy ilyen fórumot is.
VálaszTörlés