Nagy Zoárdia

Nagy Zoárdia

Buzay István grafikája  - Bikfi-bukfenc bukferenc 

Hol voltam, és hol nem voltam? Egyszerű az én mesém: 
Minden pontján jártam-keltem széles földnek kerekén.

Nem voltam én különc magonc, álltam csak a helyemen,

sziklás-köves hegyoldalban, hol mást látni nem lehet:

csak egy folyót,

csak egy völgyet,

csak egy bükköt,

csak egy tölgyet.

Csak ezt nézni mindörökké, s mindhiába vágyni másra,

előbb – utóbb belefásul abba minden emberfája:

vágyakozva hallgatni csak, amiről a szél mesél

sosem látni, van-e ott ágy, hol a Nap nyugodni tér.

Így jártam én: úgy éreztem, tovább ki nem állhatom,

mint egy kóró, kiszáradok, ha odébb nem állhatok.

Hadd menjek el, hadd lássam meg, mi más van a Földön még,

hadd sétáljak oda,  ahol a szivárvány földet ér! 

MAMINTI:

Ha jól hallom, engem hívtál, búslakodó szép fenyő,

megindító vágyaidat teljesítem, üsse kő!

El ne sorvadj, legyen lábad, járd körbe a világot!

Csak aztán majd meg ne bánd, hogy már többé nem látod

ezt a folyót,

ezt a völgyet,

ezt a bükköt,

ezt a tölgyet!

Így történt, hogy falábaim nyomát szépen otthagytam,

Popocatapetl hegyén, és Mohendzso dáróban. 

Annyi mindent láttam én, elmondani nem is merem,

még a „Titikaka-tavi tektitek titkait”* is ismerem.

Emlékszem a homokszemre sivatagban, tengerparton.

Tudom, honnan fúj a passzát, s hogy jól esik nyugaton,

hogy északon hó szikrázik, délszakon meg napsütés,

csupán az az egy hiányzik: újra látni úgy, mint rég

a folyót, a völgyet,

a bükköt, a tölgyet,

csak egy percet,

csak egy csöppet.

Mert jártam ott,

de minden más,

soha nem látom már,

sose találom már:

azt a folyót,

azt a völgyet,

azt a bükköt,

azt a tölgyet.

                                     (* idézet Tamkó Sirató Károlytól)

A dal itt meg is hallgatható: 

A vers a Négyszögletű Kerek Erdő miskolci gyerekmusical változatához íródott. A zenét Nagy Nándor szerzette és a Miskolci Nemzeti Színház zenekara játszotta el. A dalt Kincses Károly (Nagy Zoárd) énekli - s megszólal benne Maminti, azaz Péva Ibolya is.