Megjelent a horroros gyerekirodalom cikkre írt válaszom a Hírszerzőn. Itt található: Ne temessük a gyerekkönyv piacot! (eredetileg az volt a cím, hogy "Horror gyerekcipőben - nyomni kell a vészcsngőt!" - de a szerkesztőség ezt jobbnak találta)
Nálunk Göteborgban ez úgy van, hogy a könyvesboltokban csak minöségi gyerekirodalmat találsz. A gagyit a Tesco-jellegü áruházakban lehet venni csak. Némi információ arról, hogy a svéd Kulturális Tanács hogyan támogatja a gyerekirodalmat. Sajnos nagyon kevés az angol nyelvü információ itt, és nincs idöm mindent lefordítani. Hátha már megtették az illetékesek, mert jó példa lehet. http://www.kulturradet.se/sv/Toppmeny/english/
A Gyerekkönyvkatalógusba pedig egy hozzáértö zsüri válogatja ki minden évben az év legjobb 300 gyerekkönyvét. Ezt eljuttatják az iskolákba és könyvtárakba. A neten itt lehet belenézni: http://www.barnensbibliotek.se/Barnbokskatalogen/tabid/578/Default.aspx Itt témák és életkor szerint lehet választani.
Drága Pöszke! Ez is egy jó ötlet, mármint az eljutás a tanító- és az óvóképzőkbe, bár szerintem a képzéssel nincs olyan nagy gond - jómagam 8 évig tanítottam gyermekirodalmat, de nemcsak ezért mondom. Tapasztalat. A legtöbb helyen jól felkészült oktatók oktatnak - bár nagyon sok kapcsolatuk nincs egymással. És még egy - ez is tapasztalat - sok más tantárggyal ellentétben gyermekirodalomból a diákok elolvassák a kötelező olvasmányokat és szívesen beszélgetnek a gyermekirodalomról. A gond szerintem eggyel feljebb jelentkezik, nem az óvó- és tanítóképzésben, hanem pl. a magyar BA-n, MA-n, akik felső tagozaton, illetve középiskolában tanítanak, szerintem ők nincsenek tisztában a gyermekirodalommal.
Kedves Mindenki! Köszönöm a bejegyzésket, ötleteket, s biztatásokat, amik akár itt, akár e-mailben vagy telefonon utolérnek! Meggyőznek, arról, hogy mindenképpen folytatni érdemes a gyermekkultúra /benne gyerekkönyvek, stb./ ÜGGYÉ tételét - s mind szélesebb körben felhívni rá a figyelmet. szerencsére egyre több helyen fogalmazódik meg az igény erre (pl nagyon fontos kapcsolódási pontok szerepelnek a Bölcsek Tanácsa Szárny és teher című kiadványában), remélem tényleg napirendre kerülhet, s közüggyé válhat végre. Tenni bármit csak azután lesz lehetséges - legalább is ezt gyanítom.
Zoli, örülök, ha neked van igazad. :D Én bevallom általánosítottam. Némi okom azért volt rá. :( Egyrészt magamból indulok ki, de én valóban középiskolai okító vagyok, másrészt egy kedves ismerősömmel dolgozunk valamin, amihez nagyon kéne ismerni a kortárs gyerekirodalmat, főleg az illusztrációkat... gondoltam nincs ezzel gond, óvónéni úgyis... háááááát, van, Harisnyás Pippi sem mond semmit, Takács Mari meg végképp. Kissé lelombozódtam.
Mindegy, rajtatok felbuzdulva én is próbálom tenni, amit tehetek...
Eszembe jutott valami, lehet elég merész, mondjátok meg, ha hülyeség. :P
Tudjátok a tanárképző fősulikon van olyasmi óra, ha máshol nem pedoszon belül, hogy ofői ismeretek. Meg az ofőket bombázzák mindenféle óratervezéses meg egyéb füzetkékkel. De igazából az adminisztrációra hivatkozva sokan elmismásolják az órát, mert nem tudják levezetni a beszélgetést. Mi volna, ha készülne egy olyan füzet, esetleg füzetsorozat, amiben kortárs költőktől, mese, meseregény stb. íróktól lennének részletek, és ahhoz óratervezetek, hogy hogyan lehet ezek segítségével megnyitni a gyerekeket, kiskamaszokat. Mondok egy példát, Kiss Ottó, meg Kovács András Ferenc több versében is megjelenik a válás, mint téma... Vagy Marék Veronika: Kavicsmese - másság témaköre
És ez azért is jó lenne, mert az adott ofő (remélhetőleg) szépen utánanéz az adott költőnek, írónak. (Ha magyartanár, akkor tuti.) És eljut ide Ottó blogjára, meg a Csodaceruzához, meg mindenhova, és szépen megfertőződik gyerekirodalommal...
Vagy már van ilyen?
Bocs Péter, hogy a te blogod terhelem vele, csak itt esett szó erről. Ezt még valószínűleg az OM is megenné, és mivel bele akarnának szólni, csak kineveznének már valami gyerekirodalmi biztost... (Nagyon naív vagyok?) :O
Kedves Pöszke, nagyon köszi, hogy "terheled" a blogomat! Mindenképpen szükség van összegyűjteni olyan javaslatokat, amelyekkel meg lehet kínálni a döntéshozókat, mert ha sikerül felkorbácsolni az indulatokat, figyelmet a gyerekirodalom (gyermekkultúra iránt), majd akkor megkérdezik, h. OK, de mit akarnak?! Ügyködöm rajta, h. a gyerekirodalmi fesztiválon lehessen egy olyan szakmai kerekasztal, ahol ajánlások megfogalmazódnak a teendőkről- s pl. ez is az egyik pontja lehet!
Szakmai kerekasztal? Helyes. Akkor gyűjtöm az ötleteket, aztán előtte aki kéri (és ha tetszik előadja) kaphat csomagot. :D
(((Na megyek, mert (nem bírom ki, hogy el ne mondjam) a Naphegy kiadó kedves PR-osával beszélgettem (piackutatás), és az egyik ötletemre vevő volt, úgyhogy szépen fellistázlak titeket blogostul neki. :) )))
Rögvest sietek leszögezni már az elején: nem vagyok pedagógus, csak egy háromgyerekes, és elkötelezett családanya. Ennek fényében kell értékelni tehát meglehetős affinitásomat a pedagógia és pszichológia iránt.
A gyermekkönyvek ügyét éppen ezért én az egyszerű, mezei szülő szemszögéből látom. Szó se róla: rendszeres könyvvásárlóként igencsak munkás dologra vállalkoztam, amikor olyan gyerekkönyvet akartam a gyerekeim kezébe adni, ami segít is a gyerekeimnek - a fejlődésben. Mindegy, hogy az esztétikai érzékét, vagy a fantáziáját, szókincsét, nyelvi kifejezőkészségét, etikai érzékét, lényeglátását, következtetések levonásának képességét akarom segíteni (biztos van még ezer más dolog is, amivel egy jó mese, vagy gyerekkönyv hozzá tud járulni a gyerek fejlődéséhez, nekem hirtelen szülőként csak ennyi jutott eszembe).
Ha viszont tényleg ilyen könyvet keresek, a vállakozás vetekszik a Mission Impassible nehézségi fokával - még a könyvesboltban is. (Egy kisváros közelében lakom, ami kistérségi központ ugyan, és van is benne több könyvesbolt, meg olyan áruházlánci hipermarket, amiben könyvet is árulnak, de valljuk be őszintén, ezek a helyek azért nem veszik fel a versenyt mondjuk a Hírszerzős írásban emlegetett boltokkal. És azért az ország nagy többsége ilyen helyeken tud csak könyvhöz jutni.)
Vagyis oda akarok kilyukadni, hogy szükség van a Péter által szorgalmazott irányítási, szemlélet- és koncepcióváltozásra, de a szülők, nagyszülők felvilágosítására is. A könyveket ugyanis nagyobb részt ők veszik a gyerekeknek, és élek a gyanúperrel, hogy nagyobb részt az ár, és nem a minőség a legfontosabb vásárlási szempont. Ezért (is) terjedhet az olcsó gagyi, mert van felvevő piaca.
Az áron túl viszont van még egy ok, ami a könyvvásárláskor kedvez a gagyinak: a kritikus tömege. Vagyis az, hogy a kínálat nagyobb részét ezek teszik ki. A szülők, nagyszülők meg többnyire kutyafuttában vásárolnak, max. a könyv borítóját, a lelkiismeretesebbek talán még a tartalomjegyzékét is megnézik, ha még színes is, vagy rajta van a Barbie, akkor már gondolkodni sem kell tovább, tutti nyerő lesz a gyereknél. Annál is inkább, mivel ezekből a könyvekből a legritkább esetben fognak a szülők mesélni a gyerekeknek. Pedig ha mesélnének, valószínűleg ők is rájönnének, hogy mivel próbálják meg szellemileg "felturbózni" a jövő nemzedéket.
A harmadik szempontom szülőként a pedagógusok hozzáállása, szemlélete, amit Pöszke már elkezdett feszegetni. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a sulikban megállt az idő. Az én 13 éves fiam pl. még most is ugyanazokat a kötelező olvasmányokat olvassa, és olvasta alsó tagozatban is, mint anno én. A gyerekirodalomra való rálátás nélkül pedig elég nehéz is lenne bármi használhatót ajánlani a gyerekeknek.
Ha bárkit sértett volna a véleményem, elnézést, de sajnos a tapasztalat beszél belőlem.
Én a jó ügy érdekében pl. felvenném a kapcsolatot a szülőszervezetekkel is, hogy minél szélesebb fórumot biztosítsak a jó ügy propagálásának, ill. a szülők felvilágosításának.
Részemről is az egyetértés, és köszönöm a bejegyzést! S lehetne egy kérésem, Csilla? Megtennéd, hogy ezt a kommentet bemásolod a hírszerzős cikkhez is kommentnek, oda a Hírszerzőre? Hadd lássék ott is, hogy van akit foglalkoztat a téma. Köszönöm! Ny
Csilla! Én, mint egy szintén szimpla másik anyuka (ugyan csak két 3 év alatti gyerekkel), de köszönöm.
Mint pedagógus is kénytelen vagyok egyetérteni. Tanítottam általános felsőtagozatban is. A gyerekek ott álltak az olvasnivágyásukkal, én meg a kezdők kezdőjeként tele lelkesedéssel... velünk szemben a falak... - a tudatlanságé - az informálatlanságé - a kiégettségé - az újtól való félelemé - a lustaságé
Nincs happy end, két év után felmondtak. Addigra sok mindent fel adtam én is.
Most szülőként az mozgat, ami téged is. Most szülőként azt gondolom, ha csak 2 emberhez is juttatom el a jót, jobbat, de a személyes környezetem az én felelősségem.
És hogy jó példát is írjak... munkáscsaládban nőttem fel, de a szüleim a szabadidejükben olvastak. Én is. A húgom nem. Sokáig nem. Ő volt az a generáció, aki a Harry Potterrel kezdett el olvasni. Ma egyetemista, és mindenféle elméleti szöveget könnyedén értelmez.
Kövezzetek meg, de kell a gagyi is (mondjuk HP éppen nem az), de meg kell húzni a határt, mi az ami még belefér, és mi az, ami nem.
Szerintem is kell a "gagyi", de már csak annak a korosztálynak, aki felelősen tud dönteni ez irányú igényéről. Szerintem addig, amíg valakinek kialakulatlan az egyénisége, vele együtt a döntésképessége, mert mi alapján is döntene szegény kisgyerek - a tapasztalata alapján? - addig jobb, ha inkább a minőségre hajtanak a fejlődéséért felelős szülők.
Szeintem.
Éppen a HP volt az szerintem, amelyik ott billeg a határon. Nem gagyi, mert attól sokkal jobb szerkezeti felépítése, roppant tudatos, következetes a történetvezetése, fordultos a cselekménye, és nemcsak az író, de lagalább ennyire a műfordító érdemeként is megmozgatja a fantáziát, mert jó a képi láttató ereje a szövegnek. Irodalmi értéke azonban, valljuk meg, nem emeli a TOP 10-be. Számomra a legfőbb értéke, hogy a fentebb említett három pozitívuma miatt rávette a gyerekeket a figyelmes, értő olvasásra - vagy egyáltalán az olvasásra. Van, ahol éppen ezért a HP a kötelező olvasmány az iskolában...
Ja, és még egy gondolat, így hirtelen: sok szülő tényleg kutyafuttában vásárol, éppen ezért leginkább az ár és a könyvborító alapján. Nem is igazán tudják mit vesznek, de azt sem, mit vegyenek a gyerekeknek. (Ezért beszéltem a szülők felvilágosításáról.)
Ellenben volt régen egy jó mankónk. Valaha, még az "ántivilágban" (é. szocializmus) a Móra Kiadó könyveinek végén ott volt a nyúlfarknyi szöveg, hogy "X. éven felülieknek". Ez már nagyszerű támpont lehetne a szülőknek a kutyafuttában intézett vásárláskor is, hogy legalább a gyerek korának megfelelő könyvet vegyenek.
Nálunk Göteborgban ez úgy van, hogy a könyvesboltokban csak minöségi gyerekirodalmat találsz. A gagyit a Tesco-jellegü áruházakban lehet venni csak.
VálaszTörlésNémi információ arról, hogy a svéd Kulturális Tanács hogyan támogatja a gyerekirodalmat. Sajnos nagyon kevés az angol nyelvü információ itt, és nincs idöm mindent lefordítani. Hátha már megtették az illetékesek, mert jó példa lehet.
http://www.kulturradet.se/sv/Toppmeny/english/
A Gyerekkönyvkatalógusba pedig egy hozzáértö zsüri válogatja ki minden évben az év legjobb 300 gyerekkönyvét. Ezt eljuttatják az iskolákba és könyvtárakba. A neten itt lehet belenézni:
http://www.barnensbibliotek.se/Barnbokskatalogen/tabid/578/Default.aspx
Itt témák és életkor szerint lehet választani.
Olvastam. A hozzászólásokat is... A másodikon teljesen ledöbbentem...
VálaszTörlésÉn a harmadikon. :P
VálaszTörlésNéhány napja azon morfondírozom, hogy lehetne eljutni a tanárképző főiskolákra és óvónőképzőkbe.
Mert amíg leendő pedagógusok kijönnek olyan tudással, mint anno én... addig még az iskolákba sincs sok remény eljutni. :(
Drága Pöszke!
VálaszTörlésEz is egy jó ötlet, mármint az eljutás a tanító- és az óvóképzőkbe, bár szerintem a képzéssel nincs olyan nagy gond - jómagam 8 évig tanítottam gyermekirodalmat, de nemcsak ezért mondom. Tapasztalat. A legtöbb helyen jól felkészült oktatók oktatnak - bár nagyon sok kapcsolatuk nincs egymással. És még egy - ez is tapasztalat - sok más tantárggyal ellentétben gyermekirodalomból a diákok elolvassák a kötelező olvasmányokat és szívesen beszélgetnek a gyermekirodalomról.
A gond szerintem eggyel feljebb jelentkezik, nem az óvó- és tanítóképzésben, hanem pl. a magyar BA-n, MA-n, akik felső tagozaton, illetve középiskolában tanítanak, szerintem ők nincsenek tisztában a gyermekirodalommal.
Örülök, hogy megjelent a válasz cikk és kíváncsi leszek, hogy milyen hatásai lesznek.
VálaszTörlésKedves Mindenki!
VálaszTörlésKöszönöm a bejegyzésket, ötleteket, s biztatásokat, amik akár itt, akár e-mailben vagy telefonon utolérnek!
Meggyőznek, arról, hogy mindenképpen folytatni érdemes a gyermekkultúra /benne gyerekkönyvek, stb./ ÜGGYÉ tételét - s mind szélesebb körben felhívni rá a figyelmet.
szerencsére egyre több helyen fogalmazódik meg az igény erre (pl nagyon fontos kapcsolódási pontok szerepelnek a Bölcsek Tanácsa Szárny és teher című kiadványában), remélem tényleg napirendre kerülhet, s közüggyé válhat végre. Tenni bármit csak azután lesz lehetséges - legalább is ezt gyanítom.
Zoli, örülök, ha neked van igazad. :D
VálaszTörlésÉn bevallom általánosítottam. Némi okom azért volt rá. :(
Egyrészt magamból indulok ki, de én valóban középiskolai okító vagyok, másrészt egy kedves ismerősömmel dolgozunk valamin, amihez nagyon kéne ismerni a kortárs gyerekirodalmat, főleg az illusztrációkat... gondoltam nincs ezzel gond, óvónéni úgyis... háááááát, van, Harisnyás Pippi sem mond semmit, Takács Mari meg végképp. Kissé lelombozódtam.
Mindegy, rajtatok felbuzdulva én is próbálom tenni, amit tehetek...
Pöszke: láttam, láttam :) Hajrá grácimagyarok!
VálaszTörlésEszembe jutott valami, lehet elég merész, mondjátok meg, ha hülyeség. :P
VálaszTörlésTudjátok a tanárképző fősulikon van olyasmi óra, ha máshol nem pedoszon belül, hogy ofői ismeretek. Meg az ofőket bombázzák mindenféle óratervezéses meg egyéb füzetkékkel.
De igazából az adminisztrációra hivatkozva sokan elmismásolják az órát, mert nem tudják levezetni a beszélgetést.
Mi volna, ha készülne egy olyan füzet, esetleg füzetsorozat, amiben kortárs költőktől, mese, meseregény stb. íróktól lennének részletek, és ahhoz óratervezetek, hogy hogyan lehet ezek segítségével megnyitni a gyerekeket, kiskamaszokat.
Mondok egy példát, Kiss Ottó, meg Kovács András Ferenc több versében is megjelenik a válás, mint téma...
Vagy Marék Veronika: Kavicsmese - másság témaköre
És ez azért is jó lenne, mert az adott ofő (remélhetőleg) szépen utánanéz az adott költőnek, írónak. (Ha magyartanár, akkor tuti.)
És eljut ide Ottó blogjára, meg a Csodaceruzához, meg mindenhova, és szépen megfertőződik gyerekirodalommal...
Vagy már van ilyen?
Bocs Péter, hogy a te blogod terhelem vele, csak itt esett szó erről. Ezt még valószínűleg az OM is megenné, és mivel bele akarnának szólni, csak kineveznének már valami gyerekirodalmi biztost...
(Nagyon naív vagyok?) :O
Kedves Pöszke, nagyon köszi, hogy "terheled" a blogomat! Mindenképpen szükség van összegyűjteni olyan javaslatokat, amelyekkel meg lehet kínálni a döntéshozókat, mert ha sikerül felkorbácsolni az indulatokat, figyelmet a gyerekirodalom (gyermekkultúra iránt), majd akkor megkérdezik, h. OK, de mit akarnak?!
VálaszTörlésÜgyködöm rajta, h. a gyerekirodalmi fesztiválon lehessen egy olyan szakmai kerekasztal, ahol ajánlások megfogalmazódnak a teendőkről- s pl. ez is az egyik pontja lehet!
Szakmai kerekasztal? Helyes. Akkor gyűjtöm az ötleteket, aztán előtte aki kéri (és ha tetszik előadja) kaphat csomagot. :D
VálaszTörlés(((Na megyek, mert (nem bírom ki, hogy el ne mondjam) a Naphegy kiadó kedves PR-osával beszélgettem (piackutatás), és az egyik ötletemre vevő volt, úgyhogy szépen fellistázlak titeket blogostul neki. :) )))
Helyes :)
VálaszTörlésRögvest sietek leszögezni már az elején: nem vagyok pedagógus, csak egy háromgyerekes, és elkötelezett családanya. Ennek fényében kell értékelni tehát meglehetős affinitásomat a pedagógia és pszichológia iránt.
VálaszTörlésA gyermekkönyvek ügyét éppen ezért én az egyszerű, mezei szülő szemszögéből látom. Szó se róla: rendszeres könyvvásárlóként igencsak munkás dologra vállalkoztam, amikor olyan gyerekkönyvet akartam a gyerekeim kezébe adni, ami segít is a gyerekeimnek - a fejlődésben. Mindegy, hogy az esztétikai érzékét, vagy a fantáziáját, szókincsét, nyelvi kifejezőkészségét, etikai érzékét, lényeglátását, következtetések levonásának képességét akarom segíteni (biztos van még ezer más dolog is, amivel egy jó mese, vagy gyerekkönyv hozzá tud járulni a gyerek fejlődéséhez, nekem hirtelen szülőként csak ennyi jutott eszembe).
Ha viszont tényleg ilyen könyvet keresek, a vállakozás vetekszik a Mission Impassible nehézségi fokával - még a könyvesboltban is. (Egy kisváros közelében lakom, ami kistérségi központ ugyan, és van is benne több könyvesbolt, meg olyan áruházlánci hipermarket, amiben könyvet is árulnak, de valljuk be őszintén, ezek a helyek azért nem veszik fel a versenyt mondjuk a Hírszerzős írásban emlegetett boltokkal. És azért az ország nagy többsége ilyen helyeken tud csak könyvhöz jutni.)
Vagyis oda akarok kilyukadni, hogy szükség van a Péter által szorgalmazott irányítási, szemlélet- és koncepcióváltozásra, de a szülők, nagyszülők felvilágosítására is. A könyveket ugyanis nagyobb részt ők veszik a gyerekeknek, és élek a gyanúperrel, hogy nagyobb részt az ár, és nem a minőség a legfontosabb vásárlási szempont. Ezért (is) terjedhet az olcsó gagyi, mert van felvevő piaca.
Az áron túl viszont van még egy ok, ami a könyvvásárláskor kedvez a gagyinak: a kritikus tömege. Vagyis az, hogy a kínálat nagyobb részét ezek teszik ki. A szülők, nagyszülők meg többnyire kutyafuttában vásárolnak, max. a könyv borítóját, a lelkiismeretesebbek talán még a tartalomjegyzékét is megnézik, ha még színes is, vagy rajta van a Barbie, akkor már gondolkodni sem kell tovább, tutti nyerő lesz a gyereknél. Annál is inkább, mivel ezekből a könyvekből a legritkább esetben fognak a szülők mesélni a gyerekeknek. Pedig ha mesélnének, valószínűleg ők is rájönnének, hogy mivel próbálják meg szellemileg "felturbózni" a jövő nemzedéket.
A harmadik szempontom szülőként a pedagógusok hozzáállása, szemlélete, amit Pöszke már elkezdett feszegetni. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a sulikban megállt az idő. Az én 13 éves fiam pl. még most is ugyanazokat a kötelező olvasmányokat olvassa, és olvasta alsó tagozatban is, mint anno én. A gyerekirodalomra való rálátás nélkül pedig elég nehéz is lenne bármi használhatót ajánlani a gyerekeknek.
Ha bárkit sértett volna a véleményem, elnézést, de sajnos a tapasztalat beszél belőlem.
Én a jó ügy érdekében pl. felvenném a kapcsolatot a szülőszervezetekkel is, hogy minél szélesebb fórumot biztosítsak a jó ügy propagálásának, ill. a szülők felvilágosításának.
Szép napot!
:) Csilla :)
Egyetértek veled, Csilla!
VálaszTörlésRészemről is az egyetértés, és köszönöm a bejegyzést!
VálaszTörlésS lehetne egy kérésem, Csilla?
Megtennéd, hogy ezt a kommentet bemásolod a hírszerzős cikkhez is kommentnek, oda a Hírszerzőre? Hadd lássék ott is, hogy van akit foglalkoztat a téma.
Köszönöm!
Ny
Csilla!
VálaszTörlésÉn, mint egy szintén szimpla másik anyuka (ugyan csak két 3 év alatti gyerekkel), de köszönöm.
Mint pedagógus is kénytelen vagyok egyetérteni. Tanítottam általános felsőtagozatban is. A gyerekek ott álltak az olvasnivágyásukkal, én meg a kezdők kezdőjeként tele lelkesedéssel... velünk szemben a falak...
- a tudatlanságé
- az informálatlanságé
- a kiégettségé
- az újtól való félelemé
- a lustaságé
Nincs happy end, két év után felmondtak.
Addigra sok mindent fel adtam én is.
Most szülőként az mozgat, ami téged is. Most szülőként azt gondolom, ha csak 2 emberhez is juttatom el a jót, jobbat, de a személyes környezetem az én felelősségem.
És hogy jó példát is írjak... munkáscsaládban nőttem fel, de a szüleim a szabadidejükben olvastak. Én is. A húgom nem. Sokáig nem. Ő volt az a generáció, aki a Harry Potterrel kezdett el olvasni. Ma egyetemista, és mindenféle elméleti szöveget könnyedén értelmez.
Kövezzetek meg, de kell a gagyi is (mondjuk HP éppen nem az), de meg kell húzni a határt, mi az ami még belefér, és mi az, ami nem.
Szerintem is kell a "gagyi", de már csak annak a korosztálynak, aki felelősen tud dönteni ez irányú igényéről. Szerintem addig, amíg valakinek kialakulatlan az egyénisége, vele együtt a döntésképessége, mert mi alapján is döntene szegény kisgyerek - a tapasztalata alapján? - addig jobb, ha inkább a minőségre hajtanak a fejlődéséért felelős szülők.
VálaszTörlésSzeintem.
Éppen a HP volt az szerintem, amelyik ott billeg a határon. Nem gagyi, mert attól sokkal jobb szerkezeti felépítése, roppant tudatos, következetes a történetvezetése, fordultos a cselekménye, és nemcsak az író, de lagalább ennyire a műfordító érdemeként is megmozgatja a fantáziát, mert jó a képi láttató ereje a szövegnek. Irodalmi értéke azonban, valljuk meg, nem emeli a TOP 10-be. Számomra a legfőbb értéke, hogy a fentebb említett három pozitívuma miatt rávette a gyerekeket a figyelmes, értő olvasásra - vagy egyáltalán az olvasásra. Van, ahol éppen ezért a HP a kötelező olvasmány az iskolában...
Üdv:
:) Csilla :)
Ja, és még egy gondolat, így hirtelen: sok szülő tényleg kutyafuttában vásárol, éppen ezért leginkább az ár és a könyvborító alapján. Nem is igazán tudják mit vesznek, de azt sem, mit vegyenek a gyerekeknek. (Ezért beszéltem a szülők felvilágosításáról.)
VálaszTörlésEllenben volt régen egy jó mankónk. Valaha, még az "ántivilágban" (é. szocializmus) a Móra Kiadó könyveinek végén ott volt a nyúlfarknyi szöveg, hogy "X. éven felülieknek". Ez már nagyszerű támpont lehetne a szülőknek a kutyafuttában intézett vásárláskor is, hogy legalább a gyerek korának megfelelő könyvet vegyenek.
:) Csilla :)