2010. május 2., vasárnap

Legelső versem - boldog anyák napját!


Az első versem, igazi gyerek-vers volt. Anyák napján keletkezett, s egy apró félreértés vezetett el hozzá: Apukám mondta, hogy legalább egy verssel felköszönthetném anyukámat. Én pedig szófogadóan bevonultam a szobába, kaptam a papírt, filctollat, és behasaltam a padlóra (a hintaszék mögé :) ). Még nem voltam öt éves, így cseppet döcögősre sikerült, de azért valahogy csak összeeszkábáltam a betűket – mint a mellékelt ábra mutatja.
S miután ennél igazibb anyáknapi verset ma sem tudok – ezzel köszöntök minden anyukát!

10 megjegyzés:

  1. Azért az is "kemény", hogy még megvan...
    Bár már én is szorgalmasan borítékolom a kétévesem alkotásait.
    Ha minden anyuka nevében nem is, részemről köszönöm a köszöntést.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, s tán igaz, az egészben az a legnagyszerűbb, hogy megmaradt a fiók mélyén.

    VálaszTörlés
  3. Végre egy férfi, aki köszönti az anyukákat! :)

    VálaszTörlés
  4. igazán köszönöm, gyermeki önmagam nevében is :)

    VálaszTörlés
  5. Köszönjük ezt is, a versolvasást is. :D

    VálaszTörlés