Az első versem, igazi gyerek-vers volt. Anyák napján keletkezett, s egy apró félreértés vezetett el hozzá: Apukám mondta, hogy legalább egy verssel felköszönthetném anyukámat. Én pedig szófogadóan bevonultam a szobába, kaptam a papírt, filctollat, és behasaltam a padlóra (a hintaszék mögé :) ). Még nem voltam öt éves, így cseppet döcögősre sikerült, de azért valahogy csak összeeszkábáltam a betűket – mint a mellékelt ábra mutatja.
S miután ennél igazibb anyáknapi verset ma sem tudok – ezzel köszöntök minden anyukát!
:)
VálaszTörlésAzért az is "kemény", hogy még megvan...
VálaszTörlésBár már én is szorgalmasan borítékolom a kétévesem alkotásait.
Ha minden anyuka nevében nem is, részemről köszönöm a köszöntést.
Ez csodálatos!
VálaszTörlésKöszönöm, s tán igaz, az egészben az a legnagyszerűbb, hogy megmaradt a fiók mélyén.
VálaszTörlésVégre egy férfi, aki köszönti az anyukákat! :)
VálaszTörléscsodaszép:)
VálaszTörlésigazán köszönöm, gyermeki önmagam nevében is :)
VálaszTörlésez igen!
VálaszTörlésKöszönjük ezt is, a versolvasást is. :D
VálaszTörlésJaaj:)))) nagyon szép!!
VálaszTörlés