2011. március 22., kedd

Interjú, velem

„A gyermek a játék által ismeri meg a világot”

Gyermekei születése óta szinte egyfolytában ír – mondókákat, versikéket, újabban pedig regényt. Nem csak szórakoztatni, tanítani is akar, miközben azt vallja: a gyermekverselés végső soron egy játék, amely során nem leereszkedni, hanem felnőni kell a kicsik nyelvezetéhez.  


Azt mondja, a szerzők többsége akkor kezd gyermekverseket, mondókákat írni, amikor szülővé válik, és ez nála sem volt másképp. Nyulász Pétert Lelle és Lőrinc nevű gyermekei ihlették a versikék fabrikálására, ám az is igaz, volt még számos előzmény. – Zenészmúltamnak köszönhetően a ritmussal soha nem volt problémám, a szójátékokat mindig is kedveltem, gyakorló újságíróként pedig megtanultam bánni a szavakkal. Lányom születése után kedvet kaptam, hogy ne csak használjam a szavakat, hanem játsszak, és örömöt szerezzek velük. Innentől kezdve - ha csak tehetem -, gyerekverset, mondókát, mesét, kitalálós versikét írok.

Vagyis játszik…
Igen, hiszen, a gyermekek a játék által ismerik meg a világot - így eleinte játékos formában mondtam lányomnak a ritmusos, és olykor értelmetlen szavakat is, magamat is elszórakoztatva ezzel. Lelle ekkor beszélni még nem tudott, de élvezte, és boldogan fogadta a halandzsa nyelvet is. Bretti bretti tinkegretti/Tinke cinke csinderetti/Bádog bögre csinderetta/Fazékfedő csinnadratta!/BUMM! A „bumm”-ot imádják, ráadásul sokszor már akkor „szavalják” – azaz eljátsszák, elmutogatják a mondókákat, amikor beszélni még nem, vagy alig tudnak. Lelle öröme engem is inspirált, hogy újabb verseket találjak ki, amelyeket egy idő után képtelenség volt fejben tartani, lejegyeztem, és a környezetemben lévő gyerekeken folyamatosan „teszteltem”. A családi játékból, az írásokból egyszer csak összegyűlt egy könyvre való.

És megjelent a Zsubatta című kötet, amely az alcíme szerint beszédfejlesztő kötet …
Igen, bár eredetileg én csupán gyerekízlésre szabott, a gyermekek nyelvén, nekik és velük „szavalható”, általuk is megtanulható verseket, mondókákat írtam - a logopédiai plusz a könyv szerkesztése során alakult ki, s bevallom, én magam ezzel addig nem is voltam tisztában. Feleségem, Gáll Edina logopédus, ő dolgozta ki azt a kategóriarendszert, melybe besoroltuk a verseimet, mondókáimat, beszédöröm felkeltőként, szókincsfejlesztőként, mozgással kísérhetőként, diszlexia megelőzésére alkalmasként, és így tovább. Ezáltal lett a végén beszédfejlesztő ez az egyébként klasszikus gyerekverses, mondókás kötet.

Kiknek „segíthetnek” a versek?

Minden apróságnak, már 3-4 hónapos kortól, a világ gazdagságának mielőbbi megismerésében. Azoknál a gyermekeknél pedig, akik valamilyen okból esetleg még 5-6 éves korukban sem beszélnek, terápiás jelleggel is lehet alkalmazni, amikor például az a cél, hogy egyáltalán megszólaljanak. Azoknak a gyerekeknek, akik megkéstek a beszédfejlődésben, esetleg diszlexiával küzdenek, kifejezetten hasznos és élvezetes lehet a játékos, ám könnyen mondható szófejtők, a hétköznapok mondókáinak szavalgatása – bár igazság szerint ehhez nálam jobban értenek a szakemberek, én csak a muníciót szolgáltatom hozzá a versekkel.

Egy mondókás kötetben hogyan fér meg egymás mellett a hétköznapiság, valamint a fantáziadús gyermekvilág, és - nyelvezet?
Hétköznapiság alatt a gyermekeket is körülvevő, mindennapi környezetet értem. A mókás látásmód pedig segít, hogy más megközelítésben mutassam meg a kicsiknek a világot, miközben nem leereszkedni, hanem felnőni kell a nyelvhasználatukhoz. Ma már tudatosan törekszem arra, hogy olyan, költőinek alig nevezhető „holmikat” is megverseljek, mint például a forgalmi dugó, a távirányító…

Ez a törekvés kitalálós köteteiben, a Miazami?-ban és a Miazmég?-ben is tetten érhető. „Gomb van rajta, mégsem kabát, azzal hívom fel a mamát. Akárhova vihető, nem kell más csak térerő.”
Igen, tudatos, hogy a megfejtések között ott van a mobiltelefon, a porszívó, a mikrohullámú sütő – így a gyermekek megismerhetik a természet, a közlekedés vagy például az állatvilág fogalmait, szavait. A verses formában írt találós kérdéseket könnyű megjegyezni, és nem kevésbé nehéz kitalálni, ráadásul a színes rajzok tovább egyértelműsítik, mire gondoltam.

Ha könnyen kitalálják, nem szűnik meg a varázs?
Épp ellenkezőleg! Amikor elkezdtem ilyen feladványokat „gyártani”, észrevettem, hogy a kicsik határtalanul boldogok voltak, amikor megfejtették. Sikerorientált világunkban már a gyermekek számára is nagyon fontos a sikerélmény - hozzáteszem: komoly kihívás úgy beszélni valamiről, hogy nem mondom el, mire gondolok. Ha kitalálják, az számomra is siker! Szemben a korábbi találós kérdés gyűjteményekkel, nekem nem a „leckéztetés” a célom, hogy minél nehezebb legyen a feladvány, hanem úgy mutatom be egy-egy tárgy vagy fogalom tulajdonságait, hogy „összeálljon a kép”.

Az íráson kívül szerkeszti az Egyszervolt.hu gyermekkulturális portált, blogot ír, rálátása van a gyermekirodalom hazai helyzetére. Hogyan állunk?
A kicsiknek egészséges szellemi táplálékra van szükségük, és szerencsére ezt egyre többen felismerik. Az utóbbi időben egyre inkább teret követel magának az értékhordozó gyermekkultúra – például egyre nagyobb számban jelennek meg magas színvonalú kortárs magyar gyerekkönyvek, sorra nyitnak a mesekönyvesboltok, és alakulnak olyan műhelyek, amelyek magas színvonalú köteteket alkotnak, akár a tartalmat, akár az illusztrációt nézzük. Egyelőre a gyermekkultúrának nincs kinevezett felelőse, annak azonban örülni kell, hogy a gyermekkönyv kiadás jelenleg a reneszánszát éli.

Amit mi sem bizonyít jobban, hogy az Ön könyvei is a sokadik kiadásukat élik meg, és megjelenés előtt áll egy regénye is…
Ez egy kalandos meseregény a Balaton tündérvilágáról, a régi Helka és Kelén legenda nyomán, a címe: Helka - a Burok-völgy árnyai. Főhősei végigkalandozzák a Balaton vadregényes helyszíneit, miközben a kis olvasó megismerkedik a tó környékének természeti kincseivel, csodálatos helyeivel. Azaz ezúttal sem maradhat el az ismeretterjesztés a szórakoztatás mellől. Pedagógus mivoltom mondatja velem: a szórakoztatva tanítás a tudásátadás leghatékonyabb módja. Ha felkeltjük a gyermek érdeklődését, és rávesszük arra, hogy a kíváncsisága kielégítése érdekében szerezze meg az ismereteket, a tudás sokkal stabilabban épül be a fejébe.

Most min dolgozik?
Az említett „balatoni fantasy” mellett megújul a Zsubatta!, azon túl pedig összeállt egy újabb, egészen kicsiknek szóló mondókás kötet, reményeim szerint az is megjelenhet még az idén. Addig is: ha megszáll az ihlet, és „támadnak” a szavak, nincs mese: írnom kell!

Az interjút Molnár Ági készítette, s a Babapatika januári számában jelent meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése