2013. december 21., szombat

Tündérbukfenc a Sárkányosban - avagy a Négyszögletű Kerek Erdő titka




Dienes Éva, a FSZEK Sárkányos Gyerekkönyvtárának vezetője egy kis adventi sorozatot indított "Csendes csodák" címmel a Facebook-on, számára érdekes-fontos fontos emberekről. Engem is megtisztelt a felkéréssel, hogy írjak pár gondolatot.
Aztán gondoltam, kiblogolom ide is /meg is történik, ott alább/ - de közben rájöttem, kicsit kijjebb kellene fejteni ezt a történetet, mert van benne egy kis Bukfenc :)

Merthogy „gyanútlanul” elindultam a Móra Kiadó könyvbemutatójára, ahol Lázár Ervin hazatértét ünnepelték meg az életműsorozat elindításával...
Egyrészt írni szándékoztam a két első kötetről (itt olvasható: Lázár Ervin "hazatért"), másrészt azért is érdekelt, mert tavasszal kicsivel magam is közelebb kerültem a Négyszögletű Kerek Erdőhöz. Szabó Máté rendező felkérése nyomán verseket írtam a Miskolci Nemzeti Színház új előadásához (itt írtam róla: Szörnyeteg Lajos blúza), és mókásan annak a Miskolcon megszületett musicalnek a nagy slágere éppen a Bikfi-bukfenc bukferenc (A Bárka Online-on elolvasható a vers, a bukfenctelen párjával együtt, itt, ennek a bejegyzésnek az aljában pedig meghallgatható a dal!) – akárcsak az egyik újrakiadott Lázár kötet címe is az lett /visszanyúlva 30 évet/.

Ám amikor beléptem a könyvtárba, Éva nagy örömmel fogadott, hogy felemlegetheti (orrom alá dörgölheti :) ) az épp egy éve küldött kérését. Amire én ugyan emlékeztem, de őszintén bevallva – megfeledkeztem róla… azaz, bár úgy rémlett, hogy válaszoltam rá – de mint kiderült, valahogy mégsem.
Aztán azt is töredelmesen bevallom, hogy most is napokon (végül heteken) át gyűjtöttem az erőt, hogy írjak valamit (valahogy magamról mindig a legnehezebb). S ahogy nekikezdtem, még messze nem azt akartam megírni, ami a végére kikerekedett. És talán végül épp ez lehetett az oka annak, hogy tavalyról adós maradtam ezzel az írással – hogy most ilyen szépen összeérjen a végével az eleje, s szép kerek bukfenc lehessen a közben eltelt esztendőben történtekkel, ami során szépen megfejtettük a Négyszögletű Kerek Erdő titkát... 



 
Íme az írás:

Komoly dolog a játék

"Engem a játék vezetett el oda, hogy írni kezdjek - a verselés, mondókázás, kitalálósozás. Ez pedig meg is határozta azt, hogy gyerekeknek írjak, mert ők még hajlandók komolyan venni a játékot. S aztán arra is rájöttem, hogy ha a játékot komolyan vesszük (másként amúgy hozzáfogni sem érdemes), akkor a játéknak bizony jelentősége van - a „játékmesternek”pedig felelőssége: nem mindegy mit és hogyan ad át a játékban.
Én ehhez igyekszem tartani magam, s így haladtam sorról-sorra Helka történetén is végig: legyen annyira izgalmas és érdekes a játék (ott a homloka mögött az olvasónak) – hogy legyen miért a következő mondatot is elolvasnia. Ha pedig már elolvassa, legyen benne olyasmi is, amit akár megjegyezni is érdemes – vagy a mélyére gondolva megfejteni az elrejtett gondolatokat…
Hogy milyen magas mesteri szinten lehet ezt űzni, akkor jöttem rá, amikor szerencsém volt az egyik „legnagyobb játékmester”, Lázár Ervin egyik klasszikusával, a Négyszögletű Kerek Erdő című meséivel együtt gondolkodni. (Szabó Máté rendező kért fel, hogy a Miskolci Nemzeti Színház új előadásához verseket írjak, hogy azokból dalok születhessenek).
Hatalmas élmény volt felismerni – (megtudni!) – hogy hol is van, mi is az a Négyszögletű Kerek Erdő. 
Azaz csak majdnem!
Mert amikor egyszer gyerekekkel találkoztam, és elmondtam, hogy a kerek erdő, az a mesék világa, olyannyira, hogy nem is más, mint a mese maga – ők sarkították ki végül. 

„Akkor kerek a világ, ha van neki közepe,
hogyha szépen összeér a végével az eleje.
Ha „egyszervolttal” kezdődik, és úgy zárul, hogy fuss el véle,
megtörténhet akármi, csak fogalmazd egy szép mesébe!”

Így tehát a kerek erdő nem más, mint maga a mese - mondtam -, ami persze lehet akár sokszögű is, ha az a történet egy kerek egész.

Ebben egyet is értettünk, ám az egyik kislány még ezt is tovább gondolta: hogy hiszen a mesék könyvben vannak! S így lett teljesen „kerek ez a történet”, hiszen a mesekönyv az bizony négyszögletű!

Játék volt? Komolyan vettük.  

És az igazán igazi az lehetne, ha azok az olyan nagyon komoly dolgok, amit „csak a felnőttek értenek”, végre ártatlan játékká válnának - s akkor végre komolyan lehetne venni azokat is.
Azt hiszem, kell még dolgozni rajta kicsikét…"

2013. december, Budakeszi







2 megjegyzés: