Pár nappal - héttel a Könyvfesztivál után, amikor a Helka - a Burok-völgy árnyai megjelent, megérkeztek az első recenziók - ajánlók - kritikák. Az elsők között jelent meg Nagy Boldizsár írása a Litera hasábjain, és az első mondataiban tökéletesen összefoglalta, miből is fakadt az én nem kevés aggodalommal teli izgalmam a kalandok írása során: érdekelhet manapság bárkit is egy magyar tájakon játszódó boszorkányos-tündéres-varázslós fantasy köntösbe bújtatott mesés-kalandregény?
Hiszen Fáy András valaha nagy sikernek örvendő története teljesen feledésbe merült, évtizedeken át senkit sem érdekelt a tündéres-varázslós-boszorkányos-hősszerelmespáros balatoni mítosz...
LITERA.HU
Nagy Boldizsár - Tessék szépen nevetni! - II. rész (Litera.hu)
Ha azt a kifejezést hallom, hogy magyar gyerek-fantasy, nem biztos, hogy a lelkesedéstől túlságosan megdobban a szívem. Inkább összeszorul a félelemtől, akármilyen furcsa dolog is az, hogy minden gyanús már, amit a magyar történelemhez kötnek. És az sem sokat javít a helyzeten, ha elfeledett nemzeti legendák újraélesztéséről és a „magyar Középfölde” megalakulásáról hallok egy regény kapcsán. Amikor a (nekem elsősorban) Dörmögő Dömötörből és az egyszervolt.hu-ról ismerős Nyulász Péter könyvéről, a Helkáról először olvastam, bevallom, hogy Kárpát-medencei tanulságokra, erkölcsnemesítő hun-hobbitokra és Jumurdzsák gyűrűjéből kiröppenő, medveszív formájú patrónusokra számítottam. Hogy megszabaduljak a lidércnyomástól, úgy döntöttem, szembenézek a félelmeimmel, és belekezdek az olvasásba: aztán hála a Balaton tündéreinek, épp az ellenkezőjét kaptam ennek! A cikk folytatása itt található
-x-
Legnagyobb örömömre, többen is úgy vélték: itt volt az ideje már leporolni a Balaton rég elfeledett mítoszát, mint például a PRAE.hu recenzióját író Pásztor Csörgei Andrea:
Balatoni legendák új köntösben
Valódi hiánypótló mű Nyulász Péter Helka című meseregénye, hiszen a témaválasztása igazán különleges: a kötet egy olyan Balatonhoz kapcsolódó régi magyar legendát elevenít fel és gondol tovább, mely lassan csaknem a feledés homályába merült, és amelyről az utóbbi időben méltatlanul kevés szó esett. Egészen mostanáig... A cikk folytatása itt olvasható
-x-
Kleinheicz Csilla, az ekultura.hu kritikusa kevésbé volt lelkes Helka kalandjaitól:
Nyulász Péter: Helka – A Burok-völgy legendája
Csak ne ültem volna le várakozással olvasni. Csak ne lett volna a borítóra nyomva: Az év gyermekkönyve.
Szó sincs róla, hogy ne lettek volna szerethető részletei: kedves szereplők, színes környezet, bájos részletek. No és a legendák, a Balaton környékének megannyi meséje egy regénybe beleszőve: kiváló ötlet volt, és messze ezeket a részeket élveztem a legjobban, ahogyan az ismert helyekre rákopírozódott a mágikus.
Ez volt érzésem szerint a könyv legfőbb erénye, és nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy mennyivel szerethetőbbé tehetik az amúgy is vadregényes kirándulást a vidéken az egyes helyszínekhez kapcsolódó mesék és jelenetek; vállalkozó kedvűek akár Helka-túrát is tehetnek a tó körül.
Érezhetően volt is ilyen szándék a regény megírásakor, és azt hiszem, leginkább ez a cél szülte a mesét. Mégis, jó lett volna még egy kicsit hagyni, hadd forrjanak ki az egyenetlenségek, mert így olyan, mint egy ígéretes, de még össze nem állt bor: inkább az ígéretet szeretni benne, mint magát az ízt. A cikk folytatása itt olvasható.
Lovász Andrea, az Élet és irodalomban megjelent értékelése igazán megfontolandó részleteket tartalmazott: a szembenálló erők végső összecsapása lehetne kissé jobban kifejtve...
Azt azért nem állítom, hogy ez volt a kizárólagos ösztönző erő, de végül két további kötet kellett e problematika további részletezéséhez.
EX LIBRIS: Nyulász Péter: Helka
A Fáy András regéjét (1836) és Lipták Gábor mondáit (1976) tovább író balatoni mesés legenda hiánypótló a maga (mű)nemében, s bár a szépirodalmi rangú eredetmondáknak a kortárs gyerekirodalomban is vannak előzményei (például Mosonyi Aliz: Mesék Budapestről, 1982; Balogh Robert: Várból várba, 2009), Nyulász Péter Helkájához hasonló, nagy lélegzetű, világépítésében és cselekménybonyolításában is monumentális igényű, egyetlen régióra összpontosító mű eddig nem született. A cikk folytatása itt olvasható
Horváth László Imre Magyar Nemzetben megjelent kritikáját azóta elnyelte az internet süllyesztője, ám én annak idején tanulságul elmentettem, gondoltam, így tíz év múltán itt az ideje, hogy másodközlésként újra olvashatóvá váljon.
Balatoni legendák új köntösben
2011. augusztus 23., kedd
Kedves meseregény született a Balaton környékéről.
Gyerekeknek és családosoknak sok kellemes percet szerezhet, főleg nyaralás
alatt. Folytatásos esti mesének eszményi.
A célkitűzés talán kicsit merész az alkotói kvalitásokhoz
képest, mármint egy alapvető Balaton-mesét írni. Kicsit sikerrecept-jellege
van, üzleti vállalkozásra hasonlít, afféle balatoni Gyűrűk ura- és/vagy Harry
Potter-kísérlet. Érdekes módon ezzel nincs egyébként semmi baj. A könyv kiadása
gyönyörű, szimpatikus az író és az illusztrátor, Bohony Beatrix (egész
életrajzot olvashatunk róluk a belső borítón), a gyerekek pedig olvassanak,
vagy a szülők olvassanak fel. Ha sikerregényt, akkor azt, annak idején a kommersz
mesekönyvek mára közös tudatalattivá váltak nemzedékünkben.
A Helka igazán kedves darab, az író – ha stílusában nem is tökéletes – képzelőereje bizony nagyon jól működik. Sok kicsi fog álmodni manókról és hercegkisasszonyokról, ami csak gazdagítja a fantáziájukat. Ez talán közelebb viszi őket a magyar irodalom olyan valóban nagy műveihez, mint a Csongor és Tünde vagy Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdője. Az író nemes küldetése mindamellett, hogy régi balatoni legendákat új, divatos köntösben tolmácsol a közönségnek. Bevallottan Lipták Gábor Aranyhíd című, balatoni történeteket összegyűjtő kötetéből és Fáy András 1836-os Sió című tündéres regéjéből merít. Utóbbi főszereplői Helka és Kelén. Nyulász Péter regénye az ő gyerekeikről szól, ahogy sorra fedezik fel szüleik legendájának részleteit a balatoni mesevilágban kalandozva.
-x-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése