 |
| Igazgyöngy Alapítvány |
Mostantól május van, nemsoká vasárnap,
gondoltam költök egy verset a mamámnak.
Jól csengő, dallamos rímeket kerítek,
megfestem velük a szivárványszíneket.
Első az ibolya, aztán a kék,
sötét és világos miként az ég.
Füvek és levelek festenek zöldet,
pitypangok sárgába felöltözködnek.
Narancs a kertből a vízililiom,
végül a piros, a rózsaszirom.
Szerintem jó kis vers, vagyis hogy remélem,
többre még nem képes szerényke személyem.
Olyan a ritmusa, akár a szív dobban,
legjobban vágyom rá, hogy egyszer elmondjam,
amikor hazaérsz, elibéd szaladva:
Anyukám szeretlek, ugorj a nyakamba!
***
Boldog anyák napját!
S akit érdekel a vers története, kattintson ide, aki pedig a kép történetére kíváncsi, ide kattintson, illetve ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése