2015. január 24., szombat

Helka és Ciprián idézet verseny



A karácsonyi idézetverseny lezárult a Facebookon, ám a beküldött
kiemeléseket érdemesnek tűnik megőrizni ezen a blogon is. Íme a 13 + 1  "citátum". 
Szavazzatok itt is, melyik tetszik legjobban - vagy javasoljatok újabb idézeteket a gyűjteménybe!


1. 
„- Palacsinta!
- Túrógombóc!
- Palacsinta!
- Túrógombóc!”

(HELKA 1. oldal)


2.
„Helkát elbűvölte a víz végtelen tömege. Nem telt el úgy nap, hogy ne látta volna. Télen szikrázó fehérségbe dermedve, tavasszal éltető üde kéken, nyáron hűvösen hívogató ezüstös zöld csillámokkal, ősszel merengő ólomszürkén, s haragoszöld tajtékokkal a viharok idején."
(HELKA 171.oldal)



3. 
„Annak, aki nem érti, minden könyv üres!”
(Helka 126.oldal)


 4.
„Láttam, hogy lányodnak szárnyai nőnek, és láttam, hogy elnyeli őt az éjfekete ég a Bakony felett…”
(Helka 45. oldal)


5.
„- Eszedbe ne jusson! - szólt riadtan Rezi.
- Késő, már eszembe jutott! - mosolygott Helka.”
(Helka 276. oldal)


6.
„Ez az elmúlás kérlelhetetlensége és a létezés hiábavalósága.”
(CIPRIÁN 176. oldal)


7.
„A kimondatlan igazságok olyanok, mint a kimondott hazugságok! Ha valaki nem tudja a jó választ, az éppúgy bajba sodorja, mintha a rossz válaszok vezetnék félre.”
(CIPRIÁN 71.oldal)



8.
„Figyelj hát mindenre, de soha ne félj! Légy határozott! Aki fél, az bizonytalan, aki bizonytalan, az gyenge, és aki gyenge, az a földre kerül.”
(HELKA 71.oldal)




9. 
" - Én igen! - Rikkantott Furmint. - Ti vagytok a balatoni lángosok!"
 (HELKA 292.oldal)



10. 
„A leánykák titka egy varázslatos vörös ital, amivel mindenkit megkínálnak. Attól aztán hamar elveszíti a józan ítélőképességét minden ember. A receptjét senki nem tudhatja pontosan. Állítólag egy bika vérét ontották ki, amelyik csillagot viselt a homlokán, s azt keverték el benne.
    - Bikavért?! – kérdezett vissza gyanakvóan Bogi.
    - Azt.”
(CIPRIÁN 130. OLDAL)




11.
„Messze földön, hét határon is túl híres a
tihanyi levendula. Állítólag abból készítik a tihanyi asszonyok azt a különleges, áttetsző főzetet, a halványlila dunsztot, ami se nem kemény, se nem puha, nem is folyik, nem is törik. Olyan az egész, mint valami kis hableánysóhajtás a tengerentúlról. Mintha nem is volna.
    Pedig az minden bölcsesség és tudás forrása – állítja róla Kamor.”

(CIPRIÁN 97. OLDAL)





12. 
„– Én ezzel a boszorkánnyal sehova nem megyek!
– Boszorkány?! – lepődött meg Nóniusz. – Hiszen ő Rezi! Tőle nem kell tartanotok.
– Rezi?! – lepődött meg Ciprián.
– Hát nem Bora? – lepődött meg Helka.
– Nem, Helka, ő Rezi – mondta Nóniusz.
– Helka?! – lepődött meg Rezi.
– Helka – bólintott Ciprián. 
– De hol van Kamor? – fakadt ki ekkor Furmint.
– Igen, hiszen ide jött! – követelődzött Tramini.
– Kamor ide jött? – lepődött meg Rezi és Nóniusz.
– Nem jött ide?! – hűlt el Helka és Ciprián.
– Sajnos nem – sóhajtotta Rezi révetegen.”

(Helka 177. oldal)





13.
„– Ki vagy te?
– Én Helka vagyok, de te nem lehetsz Sió!
– De igenis, én Sió vagyok, de te nem lehetsz Helka!
– De igenis, én Helka vagyok, de hogy lehetnél te Sió?
– Már hogyne lehetnék, ha egyszer én vagyok! De az nem lehet, hogy te Helka vagy!”

(Helka 251. oldal) 




+ 1. 
„- Palacsinta!
- Túrógombóc!
- Palacsinta!
- Túrógombóc!”

(HELKA 303. oldal)















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése